A művészek képeslapjai (az 1960-as évektől kezdve készítették őket) többnyire rejtettségben és figyelmen kívül maradtak a kortárs művészettörténet számára. Ez a művészeti tudás társadalmi tudás, mivel a képeslap kísérleti jellegű művészeti formája – mint ahogy a levélírás is – a kapcsolatteremtést szolgálja.

Ebben a feladatsorban egy sor lépés a postai művészeti munkák alkotásáról szól, és a kutatási gyakorlatként értett sétálást a facilitálással, a nyilvánossá tevéssel és cselekvés általi tanulással ötvözi. Ezek a pedagógiai elemek együttesen egy dialogikus, performatív folyamatot alakítanak ki, amelyben a nem-tudás emancipálása kulcsszerepet játszik és a kétszemélyes információcserét ösztönzi a csoportdinamikán belül.

Minden korlátjával együtt a digitális osztályterem a lehetőségek helyszínévé válik. A séta, az archiválás, és a hosszas beszélgetések és tapasztalatok megengedése – miután elhagytuk a “break-out” szobát– olyasmi, amit még mindig nagyra értékelünk, megfigyeljük és megosztjuk amire rátaláltunk: a felfedezéseinket, a gyűjtésünket, valamint aktívan hozunk létre nyomokat, amiket meg lehet osztani és újrahasznosítani. Egy nyitott kurzusra törekszünk, támogatjuk azt, ami több nézőpont találkozását engedi meg, és a tanulást is segíti, hogy ne legyenek az eredmények/megoldások/jó és rossz válaszok mentén korlátok közé szorítva. Tanulóként, beszélőként, hallgatóként, küldőként és fogadóként folyton változó szerepeinket kutatjuk egyre inkább kölcsönös összefüggésekben létező és bonyolult világunkban. Ez a kölcsönös cserefolyamat a kritikai tudatosság terének megteremtését szolgálja a párbeszédeken keresztül.

• A1: Első találkozás: első rész (2 óra)
  • Kezdjünk egy bevezetővel a postai küldemények művészetéről. Ismerkedjünk meg a példák széles tárházával és a postai küldemények művészetének történetével felhasználva a szakirodalmi lista példaanyagát.
  • A diákokat osszuk párba. Majd egy órás beszélgetés keretein belül kérjük meg őket, hogy folytassanak párbeszédet egymással a saját elhatározásuk/választásuk szerint. Ez a beszélgetés történhet break-out szobákban (Zoom-on vagy Teams-en), vagy nyíltan, ahogy a helyzet engedi. Ez a párbeszéd a pároknak időt hagy arra, hogy elbeszélgessenek, ami aztán végső soron egy postai műalkotásba fog átfordítódni.
  • Kérjük meg a diákokat, hogy a párjuknak készítsenek egy képeslapot. Hétköznapi anyagból is készíthetik és olyan formátumban, ami illeszkedik a kézbesítéshez, ösztönzően hat, hogy kézbe vegyék, megforgassák, barátoknak mutassák meg és beillesszék az életükbe. Az egyetlen megszorítás az, hogy bele kell férjen egy postaládába.
  • Ezek között a keretek között dolgozva, aktívan kérdőjelezzük meg, mi az, amit egy radikális nyitottságban visszaadunk a másik embernek. Gyakorlat ez arra, hogyan legyünk részesei egy beszélgetésnek és képviseljünk valamit (szavakat, időt áldozva rá). Mik a körvonalai? Milyennek érzékeljük? Hogyan tudod megosztani, hogyan értesz meg egy cselekedetet, ami ismerősnek tűnik? Egy postai küldeményben, ahol a gondoskodás és gyengédség egyenlő mértékben kulcsfontosságú a kézművesség és a művész személye szempontjából.

• A2: Első találkozás – második rész (1 órás találkozó + önálló munka)
  • Kezdjük egy egy órás beszélgetéssel a művészi gyakorlatról, amiben szerepel a sétálás is és vezessük be a Dérivé fogalmát.
  • Néhány megjegyzés a sétához: sétálni nem csak azt jelenti, hogy eljutok A-ból B-be egy egyenes vonalon. Lehet csak a séta kedvéért is sétálni, amikor a séta önmaga egy módszer. A séta aktusában sodródni is lehet (dérivé): a nap egy adott szakaszát erre lehet szánni, és minden más tevékenységet félre tenni, hogy elinduljunk és elmélyült figyelemmel és a váratlanra való nyitottsággal fedezzük föl a környéket. A digitális térből kezünkben egy fizikai természetű munkával haladunk előre tudván, hogy aktuális testünknek a digitális test nem teljesen független projekciója. A szükséges átmenetet kell a külső világ és közvetlen környezetünk felé megteremteni. Ennek a hibrid tanulási élménynek a során a test az anyagi értelemképzés és megfigyelés eszközévé válik.
  • Minden diák el fogja postázni az általa készített képeslapot a társának. Ahhoz, hogy ezt megtegye, minden diáknak meg kell keresnie a legközelebbi postahivatalt, vagy postaládát és megszerkeszteni egy térképet és módot, hogyan jut el oda. Végül ki kell találni, hogyan rögzítse és dokumentálja a sétát.
  • Ha bármilyen okból kifolyólag nem tud gyalogolni, a résztvevő átadhatja a séta instrukcióit másvalakinek.

• A3: Második találkozó (1 óra + önálló munka)
  • Néhány nap múlva újra találkozunk (vagy személyesen, vagy online, ahogy a helyzet engedi), hogy megbeszéljük, rálássunk és megosszuk a tapasztalatokat a képeslap küldéséről, megérkezéséről és a sétáról.
  • A beszélgetést követően bemutatjuk a diákoknak az online platformot. Ez az a platform, ahol a résztvevők megosztják az A1 és A2-es feladatok tapasztalatait és együtt létrehoznak egy (online) archívumot. A diákok bármilyen dokumentumot hozhatnak – naplózást, tárgyakat, anyagi kísérletezést, szöveget, rajzokat, zenét, beszélgetések lejegyzett változatát, videókat, szkennelt anyagot, fotódokumentációt, hangfelvételt, stb. Minden hozzáadott anyagot szívesen látunk és a nyílt archívum megkönnyíti a diákoknak azt, hogy belelássanak a többiek tapasztalataiba, élményeibe és a feladat elvégzésének munkamódszerébe. Majd használják föl az egész napot arra, hogy feltöltsék a dokumentumokat.

• A4: Harmadik találkozás (3 óra)
  • Ezen az alkalmon arra hívjuk meg a diákokat, hogy dolgozzák át a postai műalkotást, amit a társuktól kaptak postán. Ezen az alkalmon a kollektív archívummal is fognak dolgozni. A diákokat négyes csoportokba osztjuk. A csoporton belül ismerkednek meg egymással. Együtt fognak ötletelni arról, hogyan fordítsanak le egy belsőséges, személyes levélváltást olyan alkotássá, amit megoszthatnak majd egy szélesebb publikum előtt.
  • Attól függően, milyen formában találkozott a csoport (digitális/fizikai/hibrid) a kommunikáció és felolvasás specifikus formái fognak fölbukkanni. Például a csoport ihletet kaphat ahhoz, hogy együtt sétáljanak. Vagy egy általuk választott médiumon keresztül folytassanak beszélgetést. A cél az, hogy együtt találják ki a csoportban, hogyan folytassanak le egy beszélgetést, hogyan közlekedjenek az üzenetek és azt is be kell osszák, mennyi időt vesz igénybe a közös munka.
  • A diákok végül átdolgozzák a postai műalkotást, amit kaptak a postán, és elküldik ezt az átdolgozott változatot három másik csoporttársnak.

• Sok ihletet adó postai műalkotásra adnak példát Ray Johnson, On Kawara, Yoko Ono, Adrian Piper, Jenny Holzer, Dear Data PROJECT, Queer Correspondence, és Zoe Leonard munkái.
  A Fluxus mozgalomhoz kapcsolódó művészek gyakran használtak postai műalkotásokat a művészi gyakorlat részeként. Az 1960-70-es években a képeslap a mozgalom a kísérleti művészeti formák irányába való elköteleződését testesítette meg és a világ elitizmusából való kiábrándulást fejezte ki.
• Szakirodalom: Artists’ Postcards: A Compendium (2012) és The world exists to be put on a postcard, Artists’ postcards from 1960 to now (2019). Mindkét kötet szerzője Jeremy Cooper.
• Nézz utána, mik a téged (lokálisan) korlátozó tényezők abban, hogy képeslapot küldj. Például a holland sztenderd szerint a legkisebb méret 14×9 cm, a legnagyobb egy A4-es lap (C4 boríték, 22,9×32,4cm), a súlya pedig legfeljebb 350 gramm lehet ahhoz, hogy egy 0,96 euro centes bélyeg kerüljön rá.
• Inspiráló séta gyakorlatokat Stanley Brouwn könyve tartalmaz (This Way Brouwn) illetve a digitális Dérivé alkalmazás (2013). (A Derivé (sodródás) fogalmát a Situationis International fejlesztette ki, egy művészi, értelmiségi, politika-elmélettel foglalkozókból álló szervezet, akik a kapitalista társadalom kritikájának konceptuális formáival kísérleteztek.)

Marijke Appelman, művész és tanár fejlesztette ki ezt a feladatsort a diákoknak a Társadalmi gyakorlatok oktatási program keretein belül a Willem de Kooning Academy-n (Rotterdam). Ez egy BA első éves diákoknak szánt kurzus, amelynek a kialakításában részt vett még Karlijn Souren és Michelle Teran is, és amely a Solivitur ambulando (to solve by walking) módszeren alapul, valamint úgy vonatkozik egy problémára, hogy annak a megoldása a gyakorlati tapasztatban rejlik. Én magam (Marijke) postai művek kutatásával 2008-ban a Képzőművészeti BA képzés végén kezdtem foglalkozni. Ehhez a szöveghez felhasználtam idézeteket a Willem de Koonig Academy-n tartott kurzushoz tartozó kollektív archívumunkból és útmutató feljegyzéseinkből, valamint saját kutatási anyagomból, a Pedagógia Folyamatban “Pedagogy in-Process): a művész-tanár a feminista osztályteremben (2020)” című írásból, amely itt: http://meia.pzwart.nl vagy itt letölthető:
https://graduation.projects.wdka.nl/2020-marijke-appelman/projects/a-pedagogy-in-process-the-artist-teacher-in-the-feminist-classroom.

Szerzői biztatás
Mind feminista, mint a társadalmi gyakorlat pedagógiája része a kurzusnak és az érzékekkel való munkának. A materialitás gondolatokat ébreszt éppen úgy, ahogy ez visszafelé is megtörténik (a gondolatok materialitást aktiválnak). A kezünket használva beszéd közben egyidejűleg fejezzük ki magunkat, és olyan nyomokat generálunk, amelyek az általunk kialakított kapcsolatok kulcsfontosságú, de gyakran figyelmen kívül hagyott jelentőségének jeleit hordozzák – mind folyamatok előállítása körül, mind a részükként. Minden információ csere alatt a diákok nézőpontja (küldő és fogadó) egyéninek, értékesnek tartandó és az együtt-alkotás tudásának része. A társadalmi gyakorlatokat végzők számára a kulturális munka a társadalmi területeken/tájakban gyökerezik, ezekre pedig aktívan kell hallgatni és válaszolni rájuk.

Mint minden oktatás, a művészeti iskola feladatai, amelyekben részt veszünk, fel kell szabadítsák az embereket, a gondoskodást és érintettséget kell zászlajukra tűzniük, és legfőképpen a kapcsolatot nem csak egymással, de a közösségekkel, a több-mint-emberi testekkel, területekkel és forrásokkal is. A tanítást a cselekvés gyakorlatává tesszük, hogy olyan gyakorlatot építsünk ki, amely elismeri és értékeli a közreműködést, az életet és a történelmet. Az a célunk, hogy a diákoknak közösségként és közös munkaként egy emancipatorikus tanulási élményt hozzunk létre az (feminista) osztályteremben. Az ön-archiválás fogalmával dolgozva megnyílunk egymásnak és együtt tanulunk, egymás tapasztalataiból tanulunk gyakorolva a reflektív elszámoltathatóságot, valamint azt kutatva, hogyan lehet másokat megszólítani miközben saját nézőpontunkat hozzuk mozgásba.

További eszközök

• Zoom
• Dérive, https://deriveapp.com
• Randonautica, https://www.randonautica.com
• Hotglue, https://hotglue.me
• Online találkozók sorozata (számítógép, internet, Zoom), hétköznapi anyagok, egy postai cím (levél és bélyeg). Választható: alkalmazások a mobiltelefonon (Dérive, 2013 and Randonautica, 2020), (Google) térkép és online archívum (Hotglue vagy egy másik platform).